Amikor felébredek

Cím: Amikor felébredek

Műfaj: Yaoi, egyperces  

Páros: YoonKook, (Yoongi x Jungkook)

Besorolás: (+12)

Író: Rossy

Tartalom: Yoongit kínozzák a rémálmok, és csak egy gyógyír van a lelkére. Egyedül Ő.

Hozzáfűzés: Hát, ezt a rövid kis történetet egy-két hete kezdtem el, de nehéz volt befejezni a dolgok miatt, melyek akkor szakadtak rám. Ezt annak a személynek írtam, aki a szívemet a tenyerében hordozza. Szóval... nem lett elégszer leírva, szeretlek, és remélem, hogy többet nem lesznek rémálmaid ettől! :) 

Jó szórakozást mindenkinek.

  Az álmok, melyek villámként cikáztak a szemeim előtt, hol tűzijátékok, hol fények villannak, hol érzelmek, hol vágyak, ott megbújt a bizonytalanság érzete is. Az ember menedéke, mely Álomország minden része. Hol a lélek megpihen, s ha a szív csordultig van szeretettel, néha azt hinné az ember, nem éri be ennyi szenvedéllyel.  

Megvolt mindenem, amire csak vágyhattam, mégis bántottak a rémálmok, mellkasomban tőrt forgatva hatottak. Keserű méregbe mártott szablya, mely húsom marja, nem hagyja nyugalmam. Rám tör, s nem ereszt, míg én mind ezt... nem értettem.  
 

- Shhh... – A hang, mely fülembe zárta magát. – Itt vagyok, nyugodj meg – A hang, mely kiszakított onnan. – Figyelj a szavaimra... – A hang, mely mindennél fontosabb, s csak nekem csengett. Ki legelső szépálmom okozója, s ki első volt nekem mindenben. Mellettem volt, s nem engedett, hogy zuhanjak a mélybe. Az én egyetlen szerelmem, kit nekem rendeltek. A megtestesíthetetlen valóságom, mely a képzeleteimben ékeskedett, megtestesült végre. Névtelen rémek üldözöttjévé váltam éveken át. Addig bántottak, addig voltak a nyomomban, míg Ő nem jött. Szépálmaim okozója, szépéletem kulcspontja, életemnek fő rugója. De Ő beletörődött ebbe?  
 

- Biztosan velem leszel...? – Engedtem gondolataimnak hangot, a szememet még mindig lehunyva. Ha most kinyitom, akkor az álom is megszakad. Ha kinyitom, itt lesz velem akkor is? Ha felfedezem a szemeimmel, nem válik köddé? 

- Nyisd ki a szemeidet, itt leszek veled mindig. - Érintés, mely végig súrlódott a hasamtól a mellkasomig, majd óvón átfonta rajtam karjait. Törődő, szeretetteli érintés. Ugye soha nem vész el? Mindig védeni fognak ezek a karok? Ugye mindig átölelnek majd, ha érzem, elvesztem? Nem akarok mellette elveszni, soha többé nem fogok eltűnni, ha megígéri: velem lesz.  
 

- Nem merem – szuszogva kerestem ujjaimmal a gerincét, hogy kitapintsam minden kisebb részét. A csontok, a hús és bőr, mind bizonyítja, ő létezik. De biztosan nem csak délibáb? Egy látomás, vagy egy rémálom megtévesztő kezdete? Belecsöppent engem a jóba, hogy utána a karmaiba ragadjon?  
 
- Mindig itt leszek, mert szeretlek. - Elhiszem. Most az egyszer, nem-e megtévesztenek a szavak. Nem érdekelt először, hogy mi lesz. Ha mégis csak egy álom, az sem érdekelt. Minden félelmem szertefoszlott, s hagyta, szabadon gondolkodjak. Negédes hangja kitisztítja kábult elmémet. Az se érdekel, ha nem valós, míg hangja itt van velem. 
 
- Jungkook? - kótyagosan, szürkületbe pillantottam meg őt. Szegycsontomon pihentette fél arcát rám döntve. Éberségem felélesztett, ujjai tincseimmel szemtelenkedtek. A gyengéd, törődő mosoly, melyet édes arca képviselt mindennél többet jelentett. Hajnalodott, de az Ő fénye, a Napét is elnyomta. Egy hümmögés, melyből érzem, hogy tényleg Ő az. Ezer közül is felismerném. Ez valóság. 
A karomat hátán, még szorosabbra zártam, s fentebb húztam magamhoz. Nagy szembogarakkal nézett az enyémekbe. Hát valós...    
 
- Yoongi... - szemeit lehunyta, ajkait egy mosolyra csalva, s hagyta, hogy öleljem. Nem álom, ő itt van velem, s bújik hozzám a melegségével. Nem élnék már, ha nem lenne reggel, melyet nem velem tölt el. Ha nem ölelhetném úgy többé, mint ma, mint tegnap, vagy azelőtt, nekem végem lenne. Túlságosan megszerettem, de sose bántam.  
 
- Én is szeretlek. - Tarkójára csúszott ujjaimmal, ébenfekete hajába bújtatva, közelebb húztam, s finoman ajkaimmal, övére hintettem a szeretetem. Apró érintés, egy puha érintés, melyből lassan szikra pattan, s feléleszt. Befurakodott a számba. Nedves nyelvével érint, hol nyelvemet, hol éppen megtalál, melyben elveszek. Egyedül az ő csókjaitól ébredek fel a rosszból. Vele lenni, akár az álmok. Álomország kishercege, melyben ő uralkodik felettem. Jungkooknak van egyedül hatalma felettem. Elmém, testem, s a szívem felett. Az ölelése, a csókjai, s a szeretete, mely nem hamis álmok. Valós álmok, melyben Ő véd. A szeretet palástjával véd, mellyel tudta nélkül takar el. Az ő szerelme, ami feledtet, s megváltoztat mindent. Ő számomra a minden. És mindennél jobban Szeretem.