13. fejezet - Our way (+18!)

Cím: 21st Century Bros

Műfaj: Yaoi (fiúxfiú szerelem), nem mint banda, AU (alternatív univerzum), OOC, Dráma

Páros: YoonKook, (Yoongi x Jungkook)

Besorolás: (+18!)
Figyelmeztetés: Mostohatestvér szerelem, trágár beszéd

Írók: Semil-han & Rossy

Tartalom: Az egyik nap Min Yoongit hazahívatja apukája egy fontos dolog miatt, amit nem szándékozik elárulni neki.  A fiú, apja parancsára haza is indul, ahol egy váratlan és talán számára unszimpatikus személyt vél felfedezni, aki mint később kiderül, a mostoha testvére lesz.

Hozzáfűzés: Huh, nagyon nagy előrehaladás, csodás fejezet, és imádtuk írni. Reméljük, hogy tetszeni fog nektek is! :)

KATT-> ~ Képgaléria ~

  Jungkook 

   
  Már fel sem fogtam, csak jöttek s röppentek a pillanatok. Mikor biccentett, vagy mikor rám mosolygott. 

Ahogy szaladtam a színpadról a tömegbe vetettem azonnal magamat, hogy megtaláljam őt. Kerestem, a fejemet forgattam, és az se érdekelt, hogy kis híján fellöktem másokat. Forgolódtam és szaladtam, amerre csak tudtam. Hogy hova, fogalmam nincs, de őt kerestem. 

A dal közben egyszer sem pillantott el rólam, végig egymás szemét pásztáztuk. Éreztem, nem volt itt már semmi más, láttam, tudtam, a végtagjaim is bizseregtek, alig bírtam egy helyben megállni, hogy ne szaladjak le hozzá. Lángoltak az íriszei. Égtek, és éreztem, hogy engem is felperzsel. Egy gondolat foszlány, egy elhatározás, minden elfelejtődött, mintha megszűnt volna, vagy soha nem is létezett volna.   

Kifulladásig szaladtam, mikor eltűnt az ajtó mögött. Lihegtem, ziláltan rohantam utána, akár a vad ló, amelynek nincs gazdája. Odakint a hóban, a sötétben, az egyetlen lámpafényben az éjben, megpillantottam.  

- Yoongi! - az se érdekelt, ha elcsúszok. 

- Oh, Jungkook! - alig hallottam hangját, melyet a leggyönyörűbb mosollyal ajándékozott meg, hisz megtompultak a zajok a fülemben a szívem kalapálásától. Csak fújtam a levegőt, és az örömtől bekönnyesedtek a szemeim, melyen át úgy láttam, mintha fátyol takart volna. Mindent elfelejtettem. A végén egyre gyorsabb voltam, amint megláttam, hogy a karjait is széttárta felém a hóesésbe. Mint, aki menekül? Nem. Mint aki többé nem ölelhetné meg őt, úgy ugrottam a karjaiba. Kivetkőztem magamból, szó szerint ráugrottam, és úgy kapott el, mintha ezer éve erre a pillanatra gyakoroltunk volna. A lábaimat köréfontam, míg ő a tarkómnál mart bele a hajamba. Oly erősen, de mégis oly jó érzés volt. Egymás ajkaira tapadtunk, és az a mámor, az a varázs nem szűnt meg egészen hazáig sem.   

*  

Alig bírtam kinyitni az ajtót, a kulcslyukat sehogy sem tudtam megtalálni, ugyanis végtelenül remegett a kezem, amíg szinte hazáig szaladtunk egyszál zakóba a hóviharban. Ott hagytuk a cuccainkat az iskolában, de kit érdekelt? Túléltük, mert felfűtöttük egymást kellőképpen.  

- Áhh, picsába! - morogtam izgatottan, majd erre meglepetés szerűen, arrébb lökte a kezemet Yoongi türelmetlenül, szinte kitépve a kulcsot ujjaim közül, hogy egy pillanat alatt kinyissa a zárat. Ahogy lihegtem a hideg levegőbe és az arcát figyeltem, egyre idegesebb lettem. A mellkasa fel-le járt, az ajkai vörösek voltak, a lehelete tiszta volt és szuszogott, mintha nem kapna elég oxigént a tüdeje. A hajába a kis pelyhek valami baromi vadítóak voltak... Pedig csak pár pillanatig csókolóztunk, még a nyelvünket se használtuk. Ha nem lett volna ilyen sötét, akkor a vörösség is kirívott volna magának egy nyomot a térképen, mely belőlem jött, ugyanis esküszöm, lávaként éreztem magamat. Ilyen soha nem történt még, és a sötétségben még jobban dobott rajta, mikor kivettem az arcán, hogy ő is vörösködben úszik. Eljönni, otthagyni mindent mögöttünk az iskolában, valami nagy dolog volt. Senkinek nem szóltunk, hogy eljövünk, de nem is kellett.

Szinte azonnal betörte az ajtót, majd váratlanul megragadta az inggalléromat, és előretolt, mikor bevágta magunk után a falapot. Levegőt venni se tudtam, úgy lökött a cipőtartós szekrénynek, mint egy ragadozó, aki készül felfalni a prédáját. Teljesen más intenzitással állt velem szembe, mint eddig. A gyengéd, finom, békés érintéseket felcserélte a sóvárgás, ami már tényleg átmehetett frusztrálóba, mert a társam engem is meglepett.

- Mmm...! - összeszorított szemekkel tapintottam ki mögöttem a szekrényt és támaszkodtam neki, mert nem hagyott más lehetőséget. A dús párnáimra azonnal rátalált, és nem kellett erőszakoskodnia, se várnia, hogy azonnal szétnyissam őket neki, míg ő az arcomra érintette - ahhoz képest - óvatosan tenyerét. Egyedül csak neki engedném. Hogy ő érintsen a nyelvével, ízleljen engem, s megbizsergessen helyben, minden érintésével, amit csak nekem ajándékozott most, egyre gazdagabb lett a szívem az érzéssel. Ha már most ennyit ad, követelőző emberré fog tenni engem... 

Teljes testével nekem préselődött, mire sóhajtottam egy nagyot a feszüléstől. A szívem felért ezer csörgődob zörejével, de teljesen komolyan. Soha nem voltam olyan izgatott és epekedő, mint azokban a percekben. 

Mikor a nyelve átsiklott a számba, az maga volt a gyönyör. Éreztem, hogy kifojtja belőlem az utolsó levegőket is saját magával együtt, de pont leszartuk, hogy ki fullad meg. Képes lettem volna érte megfulladni helyben... Egyszerűen túl jó volt... 
Az első csókunk talán az ismerkedést jelképezte, a mai második a tiszta szándékokat, a pillanatban történő dolgok idegenek voltak, s teljesen újak. Vad és vágyakozó. Teljesen felizgatott ez a fajta közeledés, melytől perceken át csak rebbent az alhasam.

Ügyetlenül próbáltam kitapogatni az utat, mire a mellkasán simítottam végig. Azonnal a csuklómra kapott, majd nehezen elválva tőlem, épphogy elhajolt és a szemeimbe nézett. Ez... én ezt a fajta Yoongit sem láttam még, és megint csak egy olyan arcát látom, ami számomra idegen. A rossz értelem összes formátumát kizárva, ezt az arcot, ezt a tekintetet örökké szeretném látni, mindig, bármikor! Teljesen új és mégis kettőt szaltózik a gyomrom, ha az íriszeibe nézek. Kell nekem... annyira kell, mint még soha semmi. Megigéznek a virító szemek, a nyáltól csillogó ajkak, és a kéjjel teli szempár. Az se jutott eszembe, hogy miért történik mind ez, csak sodródtunk.

A kezemet a nyakához tette, ezzel arra ösztökélve, hogy karoljam át. Így kipirulva, kábultan tettem a dolgom, s ahogy tevékenykedett, automatikusan felpattantam lábaimmal átfonva testét, mikor megemelt. A homlokának döntöttem a fejemet, míg ő a csípőmet ölelte és tartott, mikor ismét szuszogva megcsókoltam. Elindult, engem karjaiban hordozva továbbra is, míg a nyakán simítottam végig az ujjaimmal, mire csak egy halk nyögéssel tudtam reagálni, hiszen erős kezeivel csípőmtől, a fenekemre talált, hogy ott tartson tovább. Megmarkolt, és a lehetetlennél is közelebb húzott magához. Mikor az ajtót - már én sem tudom, mi volt az a csodával határos mozdulat - valahogy kinyitottuk, azonnal megindult velem, még mindig egymás szájára tapadva, mikor a jobboldali irányba indult el. A leghalványabb lila gőzöm nem volt róla, hogy éppen merre készül letenni, mire elszakadva tőle ziháltam, s eszembe sem jutott, hogy mit mondok éppen.  

- A te ágyadban akarom! - kótyagosan pislogtam, majd lehunyt szemekkel, kábultan nekidöntöttem a homlokomat az övének, s még erősebben magamhoz öleltem a nyakánál. A szemöldöke a homloka közepére futott, mikor pilláim ismét kitártam. Eltátotta a száját enyhén, amit eleinte nem értettem. Aztán leesett, hogy mit is mondtam az előbb. - Vagyis...!

- Oh, Kook... - Esküszöm, hogy egy pillanatot sem hagyott nekem, hogy megszólaljak. Ismét rám cuppant, és gyorsított, - igazából nem láttam, hogy hová - majd kicsit elhúzódva a mézédes ajkaitól, a játékos nyelvétől, a ragyogó szemeitől... szinte üresnek érzem magamat, hogy nem érintem meg azonnal. Persze ez nem volt teljesen így, hisz minden percben hozzásimultam, de abban a másodpercben is a hiányérzet futott át rajtam és nem bírtam ki, hogy ne szakítsam meg azt a kis távolságot közöttünk. A függője lettem, amikor ő végre az enyém lehet - amit még nem tudok felfogni, hogy miként, s hogyan változott meg ennyire valami, el is felejtettem mindent, ami rossz volt köztünk. Minden bánatot, minden jaj szót, keserédes momentumot. Helyette az émelyítő bódulat züllött felettünk. 

Követelőzően kaptam a szájára már nem tudom, hogy hanyadszorra az elmúlt egy órában. Mintha minden pillanatban a legelső csókunk csattanna. Élveztem, teljes szívemből. A gyomromban a pillangók moraja nem szűnt meg, egyre erősebb lett.
Egyszer csak hátrahuppant velem együtt az ágyon, mire azonnal felnyögtem egyet, ívbe feszített nyakkal, hiszen ahogyan a mellkasára zuhantam, úgy estem lábai közé, akár egy kirakós darabja. Nyögtem egyet, mikor megéreztem, hogy egyenesen a férfiasságát érintem a fenekemmel. Jézus Krisztus, ha ez tényleg az övé, akkor elbújok. Hát mi kemény ez?! Betonból van, baszd meg?!  

Beszívtam egy nagy adag levegőt frusztráltan, majd a mellkasán felhúzódtam hirtelenjében felülről nézve, egyenesen a pupilláiba tekintve, míg ő az alkarjaira támaszkodva pislogott fel rám, lihegve, talán egy pillanatra álmélkodva. Hát igen... a... az hirtelen eszembe sem jutott, hogy ezzel... baszd meg. Mit is fog tenni ő, azzal ott lent a nadrágjában? 

Csak tátogtam, akár a csuka, ahogy őt néztem. Ugyanolyan idegesnek tűnt, mint én, így talán ebből az okból kifolyólag, hamar hangot is találtak elveszett ajkaim. 
- Fürdök. - Ennyit tudtam mondani, szinte azonnal lepattantam róla, s az ajtófélfát is megkoccantva karommal, szaladtam a fürdőbe, mint egy kisgyerek. - Áhh, baszd! - néztem oldalra egy pillanatig, tovább rohanva.

- Azért ne törd össze magadat! - hallottam mögöttem az aggódó hangot, de csak izgatottabb lettem tőle, ha ez lehetséges. A fürdőben szinte azonnal elvesztettem az eszemet. Ja, nem. Haha! Hát az milyen régen elment szabira, tényleg. De mégis annyira furcsa a gondolat, hogy most nem kell itt maradnom. Mert ugye nem kell. Vagyis... nem kell? Nem... asszem nem kell.  

Azonnal megnyitottam a csapot és beálltam alá, mikor megszabadultam a gönceimtől, és olyan hihetetlen gyors módon kezdtem el súrolni magamat a szivaccsal, melyre kedvenc vanília-barackos tusfürdőmet nyomtam, mint még talán soha eddig. Égett a bőröm, az arcom, a testem minden egyes pontja. Olyan forróvá tesz. A gyomrom folyamatosan görcsölt. Ezeket nevezik a pillangóknak akkor...? 

A hajamat kihagyva szegeztem a plafon felé a tekintetemet, hogy az arcomat érje a langyos vízsugár. Kellemes volt, s lehunyt szemmel hagytam, hogy zuhogjon rám pár pillanatig, még megsimítottam a bal karomat. Aztán a felismerés. 

- Képes voltam az mondani, hogy az ő ágyában akarom csinálni...?!  
Hogy lehetek ekkora... kéjsóvár...? Mi van? Én még nem is csináltam! Várjunk csak egy percet...

A halántékomat kezdtem el masszírozni. Vissza kell mennem hozzá azonnal. De... hogy fogjuk mi csinálni? És mit fogunk... de... 
Elveszetten vakargattam a halántékomat, összevont szemöldökkel. Soha nem szexeltem, most mi ketten, hogy fogunk, ki dug be mit, és hová? Ő srác, és én is és... Ő egyáltalán szeretné? MIT DUG BE, KI?
Ahhh, nem, Jungkook, biztos nem szeretné, azért kapott fel a nyakába, és dugta le a torkodon a gyomrodig a nyelvét, mert semmit nem akar tőled! 
- Gyökér... 

A fejem a zuhanyzó falán koppant, egy mély sóhaj kíséretében. Még pizsamámat se hoztam. Törülköző van, de... ezek kelleni fognak egyáltalán? Nem tettem még ilyet, soha nem volt részem még csak kicsit is hasonlóban sem, de azt tudom, hogy szeretnék neki örömöt okozni. Ő... talán most fogadott el. És szeretném neki meghálálni valahogyan.
Nem múlott a bizsergés, a törülközőt a derekam köré csavarva nyomtam le az ajtó kilincset. Bármit megteszek érte.

Yoongi 

  Hogy számított-e bármi is? Nem igazán. Életemben először éreztem ekkora vágyat valaki iránt. Fogalmam sincs, hol rejtőzött eddig, de most előtört minden porcikámból. Jómagam már nagyon régen saját magamhoz sem nyúltam, mint ő. Természetesen most minden vér egy helyre özönlött a testemben. Ez az egész átcsapott türelmetlen vággyá. Forrt a testem, mint valami gejzír. Nem hiába, mikor az ajtó előtt ügyetlenkedett, elkapott a hév és kirántottam a kezéből a kulcsot. Éreztem, hogy a nadrágom rettenetesen szűk már. Elvesztettem az eszem. 

Már nem szeretsz? 

Ez a kérdés már eltűnt belőlem. Tudtam, hogy én nagyon szeretem. Hogy minden éjjel, mikor nincs velem, majd' belepusztulok. Hogy mekkora magány vett körül, mikor nem volt velem. Ezt soha többé nem akarom. Akkora idióta vagyok. Minden bajt el tudtam volna kerülni, ha ezt megelőzöm és ráeszmélek, hogy ő nem az öcsém, hanem az, akibe szerelmes vagyok. Kegyetlen módon szerettem volna minél közelebb tudni magamhoz. Erre hajtott a vérem. 
Csodával határos módon sikerült becsapni az ajtót magunk mögött. Első dolgom volt az esetlen gallérjába kapaszkodni, és a falhoz lökni. Annyira kívántam az ajkait. Istenem, de mennyire! Nem bírtam, hiába nyekkent meg alattam. Vehemensen csókoltam az esetlen vörös száját. Nem ellenkezett már, kinyitotta a párnáit és utat engedett közéjük. Úgy fúrtam magam a lábai közé ahogy tudtam. Azt sem akartam, hogy a levegő közénk álljon. Fel fogom falni, érzem. Oh, Jungkook... Szeretlek, Szeretlek. 

Felkaptam, és ő körbeölelt. A selymes és nedves haja cirógatta a homlokom, ahogy nekem dőlt. Az ajkai közé szuszogtam, mire újra megcsókolt, most ő. Jobbra döntötte a fejét, én pedig követtem a mozdulatot. Nem hagytam szabadon a száját. Erősen fújtatva kötöttem le a nyelvét szinte fulladásig, sikeresen berúgva magunk előtt az ajtót. Az ő ágya volt közelebb, afelé indultam el. Az ujjaim erősen markolták a fenekét. Masszíroztam és szorítottam egyre közelebb vonva magamhoz. Olyat mondott, amitől a szavam is elállt őszintén. Az én ágyamon csináljuk. Te jó ég!
Ott tényleg megállt bennem egy pillanatra a pumpa. De nincs mit tenni, ha ezt akarja! Azonnal irányt változtattam sietős léptekkel. Nyögve estem hátra a saját fészkembe vele együtt. Ekkor azonban leállt nála a Windows. Teljesen lefagyott a rendszer és mereven nézett rám azokkal a nagy fekete szemekkel. Igen, valószínűleg megérezte, hogy más is lakik odalent. Én már láttam őt, de ő ugyan nem engem. És igazán bele sem gondoltunk az egészbe. Most akkor hogyan, mi lesz ? 

- Fürdök! - és ezzel ott is hagyott. Olyan hevesen rohant ki az ajtón, hogy még a könyöke is ottmaradt az ajtófélfán. 

- Azért ne törd össze magad! - könyököltem fel az ágyon. Két kézzel túrtam a hajamba. Ahhh, te jó ég! Most mi is lesz akkor? 
Nyögve borzoltam meg a sötét tincseim, majd erőt vettem magamon. Én vagyok az idősebb... Nekem kéne okosnak lenni. 
Előkaptam a telefonom idegesen. Még az ujjaim is remegnek! 
Majd kiráztam a mobilt a kezemből, mire beírtam a kereső szavakat. "Homoszexuális együttlét". A Google sem gondolta, hogy én ezt valaha be fogom ütni. Hah... akkor... Gondolom, hogy én leszek felül. Nincs is más variáció! 
Csak néztem és néztem a sorokat, de szinte szédülten felettük. A picsába, már most elfelejtettem mindent. Nem lehetek szerencsétlen, ha eddig szinte felfaltam! Jó-jó, szedd össze magad. Akkor, mi is kell? Óvszer... Óvszer. Honnan szedjek elő egyet hirtelen? Jaj, de szűk a nadrágom a rohadt életbe! Hol lehet gumi itthon... Apámnak lehet? 
Úgy rohantam át a szobába, mint akit puskából lőttek ki. Lihegve túrtam végig az összes kis fiókot. Apa, csak most legyél a segítségemre! Ahhhhhh! Hol van, hol van?! 

- Végre ! - emeltem ki széles vigyorral az ajkamon, a kis csomagot. Nem mutathatom ki, hogy ennyire izgatott vagyok. Higgadt Yoongi, szexi Yoongi. Visszamentem a szobába, mintha mi sem történt volna. Szóval, először az ujjak... Jaj, Jézusom! Aghr, hol vagy már Jungkook? Huh... mit csináljak? 

Ledobtam az összes párnát az ágyról és csak a puha plédet hagytam rajta. Lenyúztam magamról a cipőt és a zoknit is. Vetkőzzek tovább? Ennyire rámenős nem lehetek! Nem, így elég. 
Leültem a puha ágyra és vártam. A kis zacskó ott pihent mellettem. Talán ezt az egyetlen dolgot most megköszönhetem az apámnak. Na jó, nem. Soha. Remek, akkor... Jaj, istenem!

Megfejeltem a tenyerem és nagyot sóhajtottam. Nem vettem észre, hogy valaki már van az ajtóban.

- Yoongi? - a hangra feleszméltem. Jungkook állt ott az ajtóban egy szál törölközőben. A haja és a bőre is nedves volt. Szinte gőzölt a bőre. Nagyot kellett nyelnem. Ha eddig nyugodott is volna bármi a nadrágomban, most annál is szűkebb lett. Felkeltem, mire az öklöm összeszorult. Istenem, most segíts meg! 

- M... Minden rendben? - vizslattam végig a testét. A finoman ívelt kockákat és a hosszú nyakát. Megakarom érinteni.  
Közelebb léptem szinte reszketve. Az ajkait néztem, majd a szemeit. Nem kaptam választ. A keze óvatosan bandukolt fel a hasamtól a mellkasomig. Elmosolyodtam kicsit. Hagytam magam. Kíváncsi voltam, ő, mit szeretne. Azt tudtam, hogy ő még szűz és nem csinált ilyet. Főleg nem pont ilyet. Nem így lenne ez természetes, de pont nem érdekelt senkit, mi az elfogadott. Az ujjaimmal felkúsztam a nyakamig, hogy kioldjam a masnit onnan. Egy hosszú mozdulattal húztam el jobbra, mire az engedett a szorításból és a földre hullott. Ő kicsit félénken gombolni kezdte az ingem. Hogy remeg mindene... Tudom, hogy fél. 
Belemartam a hajába a tarkója felett, hogy oda vonjam magamhoz. Összeértek az ajkaink, de nem vadul csókoltam most. Csak annyira, hogy feloldódjon és talán én is feltudjak. Úgy néz ki, ez a terv sikerült is, hiszen az ingem aljára ért, amit én húztam le magamról, így már csak a meztelen bőrünk tapadt egymáshoz forrón lüktetve. A kezem végigzongorázott a gerincén, kiélvezve rajta minden egyes pontot és érintést. Ez talán az első, de tudom, hogy nem ez lesz az utolsó. Te, kölyök... mit tettél a szívemmel? 
Megdöntöttem, és mélyebben tapadtam a szájára. Már a nyelvünk is rivaldafényt kapott és boldogan mártózott meg egymással táncolva. Kicsi kicsi Jungkook...  

Kioldottam a törölköző apró kis csomóját, ami utoljára óvta őt. Megrezzent ugyan, de bátor volt. A tenyerem most már az izmos fenekét járta körbe és csak a combján állapodott meg. Értette a célzást és megemelkedett a földtől. Az ölemben fogva fordultunk egyet a hideg szobában, míg az úticél végén a háta az ágyamra esett, én pedig rá. A lábai ölelésében feküdtem rajta és csókoltam tovább a cseresznye csöpp száját. Szóval, akkor hogyan is tovább... Erős, határozott Yoongi. Ez kell most. 
Az ajkaim átvándoroltak a nyakára és ezer csókkal illettem minden ívet és minden gödröt. Mennyei illata volt. Barack és vanília...

- Te... miért nem vetkőzöl? – erre megálltam egy pillanatra. Felemeltem rá a fejem és csak értetlenül figyeltem. El is felejtettem... 
Felegyenesedtem, hogy ki tudjam gombolni a nadrágom, míg ő végig nézett engem. Kicsit zavarban voltam... Én sem tudtam, mi, hogy biztonságos, a francba bele! Jobb lesz, ha inkább én is kérdezek. 

- Az ujjaimat szeretnéd először, vagy... jöjjek én? - Jézusom. Hogy jöttek ki ezek a szavak a számon?! 
Jungkook pedig szinte habozás nélkül felelt.

- Te. – Áh, szóval én. Akkor úgy tűnik, nincs mit tenni. 
Ledobtam a boxert is a vászon nadrág mellé a földre. Úgy érzem, most egy jó darabig azok ott lent is maradnak. 
A kis csomag óvszerrel matattam a kezemben, majd a teljes hosszomra húztam, mint ahogy még anno egyszer az iskolában elmutogatták. Életemben nem használtam még ilyet. De azt hiszem, így tökéletes. Még egy kis büszkeség is elöntött ettől, miközben újra a lábai közé fészkeltem magam. Ő is már mereven lüktetett és teljesen kipirulva várta, mit teszek. Megcsókoltam, ez volt az első, amit tettem. Kínozni a puha száját és nyelvét, miközben a járathoz igazítottam magam. És nyomulni kezdtem óvatosan. 

- Ash, Ash, Ash! Ne, ne, ne! Inkább! Inkább az ujjak! – sajgott fel alattam fájdalmasan, mire azonnal elhúzódtam tőle. Pont olyan zavarba voltam, mint egy tizenkét éves, mikor a film közepén szex jelenet van. Az ujjak, az ujjak! Jó, akkor az ujjak! Hátrébb az agarakkal, kicsi Yoongi...

- Sajnálom – szuszogtam az ajkai közé, majd összedöntöttem a homlokunk. Akkor hát a varázsujjak...

Jungkook

  Visszamenni, a törülközőmet elhullajtani, s felfedni magamat előtte, nem csak ennyi volt. A szívemet tártam ki neki, remegve érte minden porcikámmal. Mikor megint felkapott, s mikor az ágyba döntött el finoman, és mikor vetkőzött a kérdésemre, tisztán láttam rajta. Ugyanannyira izgult, mint én. Én viszont már javában megerősödtem, tartottam magamat, és mindenképpen szerettem volna bátornak mutatkozni. De valószínűleg a testem nem ezt sugallta. Úgy remegtem, mint a nyárfalevél, és csakis miatta. Neki adom magam, vele töltöm az első éjszakámat, és hagyom, hogy ő cselekedjen. Erre vágytam. Rettentően szerettem. 
- Ash, Ash, Ash! Ne, ne, ne! Inkább! Inkább az ujjak! - Áhhh! Levegőőőőt! Azt a rohadt, ez mi a fasz?! Pont az, de ennyire fájdalmas, ha nyomódik? Mi a franc, én átgondoltam ezt? Persze, átgondoltam, de nem tudtam, hogy ilyen lesz. 
Esetlenül nyögtem egyet, mikor azonnal kihúzódott belőlem, még ha csak a makkja is kezdett el belém nyomulni. Hogy lehetek ilyen gyenge... ? Ez mindenkinek így fájhat?  
- Sajnálom - kipirulva, nagy szemeit félig behunyta, talán kicsit szomorkásan. Jaj, Yoongi, nem a te hibád! Én vagyok túl harmat. De ha egyszer veszettül furcsa és kellemetlen... csak ne hagyjon itt. 
- Nem, ne... ne sajnáld. - Néztem fel a szemeibe pár centire tőlem. Az arcára simítottam, s előrébb hajolva a fejemmel, megcsókoltam. Erre vágytam oly régóta, és képes lennék ennyivel is betelni. Mert, hogy már velem van, nem fogom feladni.  
- Akkor... - elhajolva a homlokomra adott egy puszit, majd az egyik kezére támaszkodva oldalamnál, felemelkedett, majd végignézett rajtam, mikor egy pillanatra megakadt a tagomnál szemeivel. Kezdtem pirulni, mikor még mindig nem tett semmi. 
- Akkor...? – sürgettem, mert zavarba jöttem, hogy csak így pásztáz a szemeivel. 
- Na, szóval akkor, - rázta meg a fejét, majd egy mélyet sóhajtott. - így nem fogok tudni kellemesen cselekedni. Vagyis... - emelte fel a mutatóujját. - be kell síkosítani.  
Ohh, síkosítani... értem.  
Csak vártam, míg mindig a levegőben tartotta az ujját. Ja, hogy rám gondolt?  
- És én... nedvesítsem be? - kérdeztem még mindig fekve, míg ő egy pillanatig jobbra nézett, enyhén szétnyílt ajkakkal, majd vissza rám. Talán nem akar valamit kimondani...?  
- A legegyszerűbb, ha benyálazod. - Szóval, remélte, hogy rájövök magamtól is? Ahh, milyen idióta vagyok, hát persze! 
Felültem, és mielőtt azonnal tettem volna valamit, az ujja kezdett a levegőben leesni lassan, így jobbnak éreztem, hogy megfogjam a csuklójánál. Ösztönből magam felé fordítottam a tenyerét, hogy szembe legyen velem, majd egy csókot nyomtam a mutatóujjpercére, s lassan lentebb és lentebb, míg a tenyerébe csókoltam. A szemeibe néztem félve, mire lélegzet visszafojtva várt. Hát... akkor kezdjük.  
A nyelvemet kidugva, felsiklottam a mutatóujjáig, majd nyalogatni kezdtem. Ügyeltem, hogy megfelelően benedvesítsem a nyálammal. Teljesen forrt a vérem, s lehunyva a szemeimet tettem a dolgom. Furcsa, mert sosem csináltam ilyet, de miután elkezdtem lassan felvezetni a mutatóujja csúcsáig a nyelvemet, a számba vettem. Az ujja a számba volt, én pedig elkezdtem gyengén a fejemet mozgatni hozzá. De zavarban érzem magamat... 
Nagyon meglepődtem, mikor a tarkómra simított, és a középsőujját is a számba tolta. Felpillantottam rá, és éppen hogy észrevettem, amikor az alsó ajkán végig nyalt. Most már két ujját nedvesítettem, nyalogattam készségesen. Olyan égető érzés volt a fejemben. csak úgy zsongott... ilyen erotikus dologban sem volt még soha részem...
Mikor kiengedtem a számból, a tarkómon pihentetett kezével, szinte azonnal magához húzott. Gyengéd, törődő csók volt, mellyel megajándékozott. A szívem beleremegett... 
- Most dőlj hátra. - Rekedt hangja volt, s adott még egy utolsó puszit az orromra, mielőtt cselekedtem. Felém hajolt, és a lábaimat terpeszre ösztökélte, mikor felhúztam azokat, aztán még jobban széttártam, hogy az ujjaival odaférjen. Érezni lehetett, hogy most már minden rezzenésemre odafigyel, és próbál teljesen megnyugtatni, miközben másik kezével végigsimított a hosszomon. Felszusszantam, mikor elmerítette az egyik ujját bennem. Összeszorítottam egy picit a szemeimet, majd kifújtam a levegőt, s rá néztem. Rámarkolt a merevedésemre, ami a kellemetlen érzésektől kezdett kicsit lelankadni, ezért elkezdett egy lassú tempót diktálni rajta az ujjai szorításával. Miközben ki-be járt bennem a mutatója, egyre gyorsabbá váltak a mozdulatai, s ez az elfojtott sóhajokat is kicsalta belőlem. Lehunyt szemmel szuszogtam, és egy-egy erősebb rántásnál, már meg sem éreztem az alfelemben levő fájdalmat. Valahogy kiegészítették egymást, ami teljesen kezdte átvenni felettem a hatalmat. Idővel fel se fogtam, hogy már a második ujjával együtt mozgott bennem, úgy sóhajtoztam az érintéseitől. A fejem oldalra vetettem, majd ránéztem szuszogva. Annyit foglalkozott velem, hogy el is felejtettem, mit szerettem volna. A szemei csillogtak a kéjtől és tisztán láttam, amikor lepillantottam a hasára, majd onnan az ő merevedésére. Piros... neki a makkja. Az óvszeren keresztül is látszott. Annyira vörös volt, hogy még jobban elakadt a levegőm a gondolattól, hogy mit szeretnék most tenni.  
Erőt vettem magamon, majd egy sóhajjal megfogtam a kezeit, mire enyhén meglepve pislogott rám. Elhúztam magamtól. Felültem törökülésbe, majd négykézlábra helyezkedtem, hogy ezzel elém ösztökéljem; üljön le. 
- Kook, te meg mit... – nem bírta befejezni mondandóját a kiváltott ingertől. Felnyögött, mikor ráfogtam az ő férfiasságára, majd fél kézzel tartva magamat, vissza irányítottam a fenekemhez, hogy folytassa tovább a dolgát. Biztos arra gondolt, hogy mi a fene jött rám, de nagyon nem foglalkoztatott, mert most én szerettem volna, hogy jól érezze magát, és ne csak az legyen, hogy egy srác seggébe matatva teljenek a percek... 
Mikor újra mozgatni kezdte a csuklóját, felnyögtem egyet, és pironkodva, de az alkaromra támaszkodtam, ezzel jobban kitolva a fenekemet neki. Azok az ujjak... a kellemetlenség valahogy egyre jobban eltűnőben volt. Kezdtem talán megszokni, mikor mozgott.  
Egy szinten voltam az ő merevedésével, majd egy mozdulattal a combjára simítottam, kicsit kintebb tolva azt. Lehúztam a gumit is, majd félredobtam. Én szeretnék most örömet szerezni neki...  
Lassan, talán egy kicsit idegesen, a farka tövére simítottam, mire egy reszketeg sóhaj hagyta el az ajkát. Itt egy picit felbátorodtam a hangok hallatán, - talán már túl merészen - s mindkét kezemmel ráfogtam. Na akkor, ezt hogyan is kell? Milyen nagy, és meleg... 
Szinte azonnal bekaptam a fele tagját meggondolatlanul, mire kis híján felnyögött és az ujjai mozgásával is leállt. 
- Ahhh... Ne fogazz, Kook! - sóhajtott egy mélyet, és jobban megremegett. Csak hümmögni tudtam, hirtelen pánikolva. Én nem akartam, de most már tudom, hogy mit nem szabad. Ah, olyan cink, hogy ilyen ügyetlen vagyok! Próbálok neki szebb perceket szerezni mindenképpen, de elszomorít, hogy ennyire nehéz... szégyellem magam... 

Kiengedtem a számból egy halk nyögés kíséretében, majd leszegeztem a fejemet, miközben ő folytatta a mozgását.  
- Ne haragudj. Megpróbálhatom még egyszer? – Annyira, de annyira béna voltam, de nem szerettem volna, hogy ez már az elején lelombozza őt, vagy engem. Nem akartam, hogy kínos legyen. Lenyeltem. Csak nagy szemekkel pislogott, vörös színekbe burkolódzva, majd bólintott egyet, és az arcomra simított. A hajamba vezette az ujjait, majd vettem magamon egy kis erőt. Akkor még egyszer. 
Lassan engedtem le a számba véve ismét, majd ügyelve, hogy ne érjek hozzá a fogaimmal, elkezdtem mozgatni a fejemet. Csak lassan, óvatosan. Olyan forró, szinte érzem, hogy megfulladok a melegségétől.  
Egy idő után, talán kezdtem ráérezni, hogy hogyan is kell ezt csinálni, és picit talán örültem, hogy fülcsábító sóhajokat tudok kicsalni belőle. A fejem búbjára vezette tovább a kezét, majd a hajamat megmarkolva tolt le. Hirtelen felnyögött egyet, mire bekönnyesedett a szemem. Nem volt durva, inkább... vezetni szeretett volna, segíteni, hogyan lehetne ez jobb. És tényleg úgy éreztük mind a ketten, hogy kezdünk belejönni a dolgunkba. 
- M-Mhhm...! – a negyedik ujját is használatba vette. Azt hittem csillagokat látok, hirtelen olyan fura volt. Valami nagyon kellemes, és bizsergető érzés árasztott el. Már alig bírtam magamat tartani, hiszen remegtem. Szinte folyamatosan olyan részemnek nyomta az ujjait, amitől begerjedve éreztem magamat. Pláne, amikor ollózott is. Kiengedtem a számból a hosszát, mire sóhajtott egyet, valószínűleg a hidegre, ami érte alul. A feje hátrabicsaklott mikor ránéztem, és egy pillanat alatt váltott meghökkentő módon.  
Lenézett rám vad, ragadozó szemekkel, - amit szintén még soha nem láttam tőle - majd felhúzott, hogy utána azonnal hátra lökjön. Nagyon gyorsan a számra hajolt, amit készségesen viszonoztam a nyakát átkarolva. A nyelvjátéka, a melegség, a törődő szeretete. Ez egy biztató csók, érzem, s mikor a szemeit látom, még inkább megbizonyosodok benne. Minden érzés, apró, finom, vagy vad érintés, egy arc cirógatás, és egy puszi... kezdett eltűnni a félelmem, és biztonságban éreztem magamat. Mellette mindig nyugodtnak érzem magamat, és most is csak egy pillantással képes lenyugtatni. A szívemre teljesen hatással volt...
- Ha fáj, szólj, és leállok... - szuszogva pislogtam. Az ujjaival már valamit elért bennem, szóval... remélem, hogy most már... betudom őt fogadni. 
Egy nagyot sóhajtottam, és megpróbáltam előre felkészíteni magam arra, hogy mi fog jönni. Nem hajolt el, csak egyre közelebb, s közelebb simult a forró bőrével. Lábaimmal átöleltem testét, mikor megéreztem, hogy az egyik kezét levezeti a testünk között magához, hogy a bejáratomhoz igazítsa a férfiasságát. Az alkarját derekam mellé támasztotta, végig a szemembe nézve. Enyhe mosolyt villantottam felé, majd bólintottam. "Szeretném."A másik kezével az arcomra simított fel, s miközben megcsókolt, ezt a pillanatot választotta, hogy elkezdjen benyomulni. Szaporán szuszogtam a csókba, ahogy a felénél megállt, s rám nézett. Összeszorított szemekkel sóhajtoztam aprókat levegőért. Feszített, mint a szentség... feszített, és fájt. De nem szerettem volna, hogy itt abbahagyjuk. Az arcomra simított aggódó szemekkel. Megfogtam a kezét és amennyire tudtam, jobban belebújtam az óvó tenyérbe, míg másik karommal közelebb húztam, hogy az égető mellkasunk is eggyé váljon. Mindig a szemem előtt volt ezekben a percekben, hogy ő érte megéri a fájdalom. Minden rossz, vagy jó. Nem érdekel. Ahogy tűröm, hogy egyre bentebb, s bentebb nyomuljon, már-már elnyomja a fájdalmat az apró csókjai, melyeket a nyakamra, arcélemre, vagy az orromra hint. 
- Ahh...! – eddig bírtam. Az elfojtott hang úgy tört ki belőlem, mint egy elhagyatott épületben önmagát megadó mennyezet. Beszakadt, s a csendet egy szempillantás alatt elfeledteti a padlón koppanó hangja. – Ne, ne, ne... kérlek, ne állj meg! – kiszeretett volna húzódni, de nem hagytam. A lábaimmal még erősebben húztam magamhoz, amivel együtt egy reszketeg sóhajt hallattunk mind a ketten és még jobban elmerült. Immáron teljesen a testemben volt a merevedése. Remegtem halkan felnyögve, mikor teljesen kitöltött a forrósága. Lüktetett, éreztem őt. Mindenhogyan éreztem és nem érdekelt, hogy teljesen remegtem. Még erősebben öleltem őt, mire lassan lenézett rám, hátrébb húzódva egy kicsit. Ki volt pirulva teljesen, s alig bírtam felfogni, hogy tényleg bennem van. Velem van... 
Kicsit fentebb húzódva, lenézett közénk, majd amennyire tudtam, én is odapillantottam. Ahhh, istenem... olyan meleg... tényleg sikerült... a töve a fenekemet érinti. 
Az arcán láttam, hogy neki sem egyszerű, de talán könnyebb dolga van, mint nekem.  
Kezdett a feszítés is pár perc múlva enyhülni, így a melegség és a csókjai ködösítették tovább a fejemet. Ismét megtaláltuk egymás száját, - testünkkel nem mozdulva – s egyikőnk sem tudott betelni ennyivel. Lehetetlen volt, hogy is lett volna lehetséges? Ki gondolta volna, hogy egyszer ő, aki szívből gyűlölt engem és kirekesztett, most elfogad? Vagy hogy én, aki soha nem gondolta volna, hogy egyszer vállalkozik ilyen dolgokra csakis miatta... De a miértje jóval őrültebb volt. Mikor rájöttem, hogy szeretem. Mikor legelőször megcsókoltam az első hóesésben. A szívem majd kiugrott a helyéről, mikor azt hittem, ott annyi mindennek. Mikor oly sok érzés kerített a hatalmába. Mikor egyedül őt láttam mindenhol, s mindenben. És ma... mikor a szemeibe néztem a tömegben. Ő az egyetlen. Elbódít, megtébolyít és feléget. Szenvedélyben úszó tekintettel figyelt, s lélegzett. A szívem már csak a látványtól is megremegett. Szétmart a vágy teljesen... Mert végre velem van. A világért sem cserélném el azt a pillanatot, amit mi ketten átéltünk itt. Szerelmem, Min Yoongi...

Yoongi

  Annyira erotikusnak még soha nem találtam semmit, mint Jungkookot alattam. Behasított a fejembe a tudat, mint a villám, úgy cikázott végig minden egyes porcikámon. Én szeretem Jungkookot, és az istenit is, még soha nem akartam senkit ennyire. Mert talán, soha nem szerettem ennyire senkit. Hogy ennek mikor leszek képes hangot adni? Idő kell majd hozzá, ez biztos. De neki akartam kimondani először, hogy Szeretlek. Bátor volt, rettenetesen bátor és elszánt. Csak fájdalmat tudtam neki okozni, de ő büszkén viselte. És még amikre képes volt...
Mikor a tenyerem csókolta és az ujjam vette a forró, édes ajkai közé, azt hittem végem van. Olyan volt, mint mikor a jégre, forró vizet önt az ember. Éreztem, ahogy a gőz kitölti a testem és menekülni kíván onnan. Egyre szűkebb lett a saját bőröm. Nem tehettem róla. Egyszerűen annyira óvatos volt azzal a nedves és forró nyelvével, hogy azt hittem ott helyben elalélok tőle. Megbódított minden egyes mozdulata. Ahh, a francba is! Annyira fájt már a merevedésem, hogy alig tudtam bármit kezdeni magammal. Akkor a varázsujjak. Igen... Ha zongorázni tudok, ennek is mennie kell. 
Nem bírtam eleget nézni az arcát. A pír úgy szaladt végig az arcán, mint kukoricások között a pipacsmező. Egyszerűen bájos volt, az ajkai pedig úgy vonzottak, mint éjjeli bogarat a fény. Mindenhol csókoltam volna legszívesebben. A bőrének minden atomját végig ízleltem volna. Talán csak most vettem észre, az ajka alatt tökéletesen megbúvó kis anyajegyet. Mint egy tökéletesen kifaragott viaszbaba. Minden mérnökien megvan tervezve rajta. Hallottam már arról, hogy a férfiaknak is van olyan pontjuk, ami képes izgatni őket. Minden áron azt szerettem volna meglelni a hosszú ujjaimmal. Először csak eggyel, aztán lassan kettővel. Akartam hallani a hangját, azt a gyönyörű hangját amivel ma teljesen levett a lábamról. Igen, az volt az utolsó döfés, amit a szívembe intézett. Úgy szerettem belé napról-napra, hogy a szívem elfelejtett szólni az eszemnek közben. Jungkook pedig végig a szívemben forgatta a tőrt. Nem hittem, hogy ennél jobban is képes lesz majd meglepni, de megtette. Felült és engem is erre késztetett. Zilált volt, hevesen kaptatott a mellkasa. Olyan volt, mint aki megtébolyodott és ettől csak jobban égett a vérem. Felemésztett a tűz, ami a bőrünk érintése között lángolt fel minden alkalommal. Jaj, Jungkook, mégis mire készülsz? 
A kezem végigfuttatta az íves gerincén, vissza oda ahol, eddig is dolgoztam. Én készségesen folytattam, hiszen egyre több sóhaj hagyta el az ajkát, ahogy kényeztetni próbáltam minden erőmmel. Amit ő tett... Ráhajolt a férfiasságom remegő valójára, és miután megszabadított a műanyagtól, mélyen az ajkai közé merítette azt. Egyszer lábadt könnybe a szemem az élvezet és a fájdalom miatt. Annyira puha volt, meleg és nedves, hogy hihetetlen. Viszont a kis nyuszi fogai már nem értek el ilyen kellemes hatást. Szinte azonnal feljajongtam. 
- Ahh! Ne fogazz, Kook! – összeszorított szemekkel vártam, hogy elengedjen majd nagyot sóhajtottam, mikor így is tett. De a tekintete, istenem... Tudom, hogy jót akart nekem és teljes zavarban van. Mindketten analfabéták vagyunk, ez ellen nincs mit tenni. Gyakorolni kell. Sokat sokat gyakorolni. Kuncogtam volna az esetlenségén, de nem segített volna. Inkább csak megcirógattam az arcát és a haját is. Könyörögve kért, hogy had próbálja meg újra. Hát lehet ennek nemet mondani? 
Most már nagyon finoman és óvatosan közeledett. Az összes csillag sem lett volna elég, annyi ima szaladt át a testemen. Hosszú pillanatok sorozatáig mozogni sem tudtam. Nem reagált a testem, csak élvezte azt az eszméletlen kényeztetést, amit kap. Pillangók meg virágosrét? Elmehet mind a fenébe. Az ember ilyenkor semminek érzi magát. Lebeg az éterben az orgazmus felé. Viszont annak a kapuja még messze volt. Egyikünk sem kopogtatott még rajta. Pedig már a negyedik ujjam sürgettem a többi közé. Már ő sem bírta, sóhaj szakadt ki belőle. Itt volt a vége, nem bírtam tovább. Nem tudtam uralkodni többé magamon, akartam, benne szerettem volna lenni és teljesen eggyé válni vele. Ledöntöttem magam alá, olyan gyorsan, ahogy tudtam. A szájára kaptam, egyből, ahogy csak tehettem. A kis izgága nyelvét akartam, ami eddig engem ízlelgetett. 
- Ha fáj, szólj és leállok. – Szuszogtam az ajkai közé teljes kábulatban. Vigyázni fogok rá, nem számít mennyire is akarok én valamit. Ígéretet tettem, hogy nem bántom. Akkor jó az egész, ha mindketten élvezzük, nem igaz? 
Végig cirógattam az ajkammal a puha bőrét. Ő volt most a szám színpada, én pedig porondon éreztem magam. Egy sóhajt hallatott, én pedig igyekeztem az orvosság lenni a fájdalomra. Érte bármi lennék. 
Hosszan tapadva a kis cseresznyékre kezdtem el intézkedni. Ő körbefonta a lábát rajtam, ezzel ösztökélve, vagy csak magát helyezve nagyobb kényelembe. Látni akartam a fekete tükröket, amik az arcán ültek meg. Ahogy a szemébe néztem, láttam benne a ködöt, ami úgy lepte el, mint partot a tenger. Pusziltam, ahol csak értem. Nem bírom abbahagyni. Úgy mosolygott rám, mint nap a holdra. Csak jobban és jobban reszketett tőle a szívem. Elmerültem mélyen a szájába, miközben az öblébe mártottam magam óvatosan. Sokkal egyszerűbb volt, mint az első próbálkozás. És reméltem, hogy kevésbé fájdalmas is. Abban a szűk fogásban úgy éreztem magam, mint egy katlanban. Satu, béklyó, bármi jó lett volna definíciónak. Szoros volt, annyira, de annyira! 
Megremegett az ajkam is, ahogy veszettül próbáltam a csókokba menekülni végig a testén. Teljesen befogadott, mikor reménytelen nyögéssel jelezte a helyzetét. Abban a pillanatban az erotikától részegen is, azonnal abba akartam hagyni. A fájdalma engem is kegyetlenül mart. De nem hagyta. Úgy ölelt magához, hogy lehetetlen lett volna szabadulni onnan. Akartam? Nem... A karjai közt szerettem volna lenni. Képes volt ilyenné tenni. Ilyen lággyá. Ez a Yoongi is csak az övé. Neki adom örökké. 
Nem mozdultak az izmok hosszú percekig. Egymást ölelve szuszogtunk a levegőbe. Már nem is tűnt olyan hidegnek a szoba. Jungkook, mindent visszavonok rólad. Hihetetlen vagy, és mától az enyém. Ebből a csapdából nincs menekvés. Soha többé nem engedem el azt, akit szeretek. 
Egyenesen a fülébe fújtam a levegőt, majd végre megmozdultam. Kiszaladt az ajkán egy apró hang, ami teljesen az őrületbe kergetett. Alig bírtam magammal. Az alkarom mellette támaszkodott a már teljesen szétnyűtt takarón, de nem tudtam sokáig úgy tartani. Bele kellett markolnom a combjába, benne kapaszkodtam és szinte téptem volna a húsát. Kihúztam magam, majd újra löktem, ő pedig újra nyögött. Így nem fogom sokáig bírni. Egyszerűen annyira kívánatos volt. Minden hangjával az élvezés felé lökött. Egyenesen a szakadékba. 
- Ahh, Jungkook...! - szorítottam össze a szemem és visszaestem rá. A feje mellett markoltam meg a takarót, úgy gyűrtem az ujjaim között az anyagot, mintha képes lenne elnyelni mindazt, amit érzek. Remegve eresztette a körmét a hátamba. Úgy éreztem, ennél már nem lehetünk közelebb egymáshoz. Nem bírtam jobban kihúzni magam, rövideket löktem belé, ő pedig szaporábban nyüszített. Rövideket löktem belé, nem akartam messze lenni tőle egy percig sem. Olyan vággyal telve csókoltam a csepp ajkait, azt hittem ott helyben elolvasztom.
Vöröslött már, annyit nyúztam, de még annál is több várt rá. Minden egyes alkalommal megfeszült, az izmai kirajzolódtak, mintha szénnel vitték volna papírra. Már hallottam, ahogy szenved, minden egyes morajló sóhaj arról árulkodott. Félkézzel a testünk közé nyúltam, hogy a tagjára kapjak. 
- Aghn! - még a nyál is kicsordul az ajka szélén, én pedig rohamosan vezettem végig rajta a nyelvem, majd újra a szájába nyomtam azt. Mozogtam és ingereltem a makkját. - Uhh! Yoongi! Nem... Nem fogom bírni! - De tudtam, hogy ez a vészjelzés nem rossz. Nem álltam meg, nem is tudtam volna. Annyira hajtott a vérem, hogy nem ment volna. Szét akartam esni. Belezuhanni a szakadékba. Vele együtt. - Yoongi! – ez volt a végszó számára. Egyenesen a markomba élvezett, és istenem! 
- Áh!  - a mellkasára hullott a fejem. Nem bírtam, az ingerek olyan szűkké tették, hogy én sem bírtam. Millió darabra estem össze és magával sodort az orgazmus örvénye. A dereka úgy hajlott, mint egy macskáé, én pedig alákaroltam. Szorosan öleltem magamhoz, míg élveztem és ő is élvezett. Hát tényleg együtt léptük át azt a bizonyos kaput. 
Miután a görcsös érzés eltűnt az izmaiból, a hajamba esett a remegő keze. Én még mindig úgy szorítottam, mint a legkedvesebb dolgot az életemben és lassan kihúztam magam. Felemelkedtem, hogy a szemébe tudjak nézni. Az elborult elméjébe. Lihegett, kapkodta a levegőt, mint délibáb a tekinteteket. Elmosolyodtam, ahogy megláttam az arcát. Istenem, mennyire gyönyörű. 
Csak erre tudtam gondolni. Tökéletes...
Meg kellett csókolnom, és ő úgy viszonozta, mint a világ legboldogabb, legszerelmesebb embere. Oldalra kaptam a már teljesen félretolt takaróért és magunkra terítettem azt. Elbújtunk a mi kis melegségünkben. Oldalra borultam, vele együtt. Vágytam az ölelésére, a szuszogására. Mindenre, rá. 
Felnézett rám, és én hozzábújtam. Szendén, gyengéden. 
- Jungkook... - cirógattam el a haját a füle mögé. 
- Szeretlek, Yoongi – bámult rám egyenesen csillogó, ragyogó szemekkel. Szeretlek... Szeretlek...
Az ajkaira hajoltam, behunyt szemekkel. Szinte csak simogattam a száját a sajátommal a legnagyobb törődéssel. Én is szeretlek.