2. Fejezet - Suga ötlete (+18!)

                                              

(ahh, imádom ezt a képet <3 ) 

 
Műfaj: Dráma, banda fici, yaoi
Páros: JiKook (JiminxJungkook)
Besorolás: (+18!)
Író: Rossy
Tartalom: Jimin visszafogta magát és az érzéseit mélyen elrejtette, eddig a pontig. Nem tudja már tagadni, hogy vonzódik Jungkookhoz, amit be is vall neki, majd elindít egy hosszú, visszafordíthatatlan folyamatot. Ugyanis lehull a lepel és már nem tudnak egymással úgy viselkedni, mint a vallomás előtt. Vajon mi lesz Jungkookal, aki nem úgy tekint társára, ahogyan azt szeretné Jimin a vallomás után?
Hozzáfűzés: Remélem tetszeni fog :)  Jó szórakozást!










   Az úton fokozatosan tűntek el a kilóméterek a furgon mögött, a nap is már délfelé járt, és hiába tartottak egy kis pihenőt a srácok, mind ennek már egy órája volt. Csak nassolni valókat vettek a kúton, amit hamar meg is bántak. Kivéve Jint, aki mint mindig, most is előre gondolkodott, hogy hülyeség a sok nasi, úgyis éhesek lesznek mindannyian. Így mindenkinek vetetett egy-egy szendvicset még a megállónál, pluszba még otthonról is hozott maradékot a reggeliből, hisz tudta, társainak annyira mindegy volt, hogy mi lesz később. Nekik az számított, ami azonnal történt. Ha éhesek voltak, ettek, ha van mit. Viszont, ha nem volt mit, akkor meg kitört a hiszti általában. Emiatt szerette megelőzni a felesleges és elkerülhető dolgokat a legidősebb.  

Majdnem mindenki evett az autóban, kivéve egy személyt. Már vagy a negyedik korgás hagyta el a gyomrát Jiminnek, amit szomszédja hamar megunt.
- Hé - chipsel volt tele szája, így szinte köpte a szavakat Yoongi a fiatalabbnak - Egyél már, a hasad táncol az idegeimen. 
- Áhh, jól van. - majd azonnal felemelte a fejét társa karjáról, ami érdekes módon nem zavarta az idősebbet, hogy ott pihent végig. Kinyújtózott egy kicsit, szép reccsenéseket hallatva elgémberedett tagjaiból, majd a táskájához nyúlt, hogy kivegye belőle a szendvicset.
- Nem kéred a felét hyung?  
- Nem, túl sok volt a chips, de kösz. - tette le a csemegét, majd folytatta. - Mellesleg valami már érik bennem. – megnyalta ujjait és még az utóízt élvezgette Yoongi.  

Szerette ezeket a kis egészségtelen finomságokat, és a fiatalabb pont eltalálta kedvenc ízét, mellyel bizony jó pontot ért el nála. Viszont azt már nem bírta, ha valaki ismeri kedvenc dolgait, mivel általában csak ezekkel próbálták levenni a lábáról, és pont emiatt tartotta ezeket titokban.  

Az kéne még csak, hogy az interneten is egyre több dolgot megtudjanak a fanok. Mintha nem tudnának eleget, ezzel ellentétben talányok mindig kellenek. A fiatalabb se tudta ezt a dolgot, csak szerencséje volt. Szegény olyan zavart volt, amikor Jungkook megszólította, hogy csak véletlenszerűen vette le a chipset a polcról, nem is figyelte, hogy hova nyúl.   

Jimin pislogva, teli szájjal fordult oda a másikhoz, ezzel pedig olyan lehetett, mint egy mókus, aki próbál két diót betuszkolni a pofijába, hogy a másik el ne vegye előle azt. 
- Mhmeh? - próbálta megrágni és lenyelni az ételt, közben egyszerre beszélni is, ami elég nagy kihívásnak bizonyult.  
- Jesszus, nyeld már le! - forgatta a szemét. - A lényeg, hogy már kezd összeállni bennem a kis terv, szóval jobb, ha nem rontod el. Ne beszélj Jungkookal és ne nézz rá, amíg azt nem mondom. 

- Hát ez...  

Miért ne szólhatna már? Nem mintha nagyon tervezte volna a jövőben, mivel nem is tudott igazán mit mondani a másiknak. De már a kíváncsisága tetőt hágott Jimin fejében. Nem szerette volna megkérdőjelezni sem a másikat, mert mindig bízott az idősebb tanácsaiban. 
- Ha ez elkerülhetetlen, remélem tényleg valami ütőset találtál ki hyung.   

- Oh, ne aggódj, elég ütős lesz. Csak nincs kedvem hallgatni a sehová nem vezető beszélgetéseiteket, mert mind a ketten túlságosan is zavarban vagytok a gyerekkel, ha erre a komoly témára terelődne a szó. 

Nos, ebben igaza lehetett. Hisz fogalma sem volt, hogy mit kéne kezdenie magával.  Ennyire nyögvenyelősen még nem viselkedett a két fiú egymással, valahogy túl éretlenek voltak egy ilyen dolog kezeléséhez. Még Jimin se tudta, hogy mit kellene tennie ezután, annyira nem bírta már magában tartani a titkát, hogy gondolkodás nélkül kieresztette magából, de nem számolt a következményekkel. Azokkal a következményekkel, amikről azt sem tudta, hogy mik lesznek. 

A fiatalabb úgy tett, ahogyan Suga mondta, nem, hogy nem szólt, de a szemkontaktusokat is kerülte, melyeket azért néha-néha megejtett a másik irányába, így inkább próbált úgy tenni, mintha észre sem venné azt. Nem volt egyszerű feladata, mert mind ezen kis tervezések alatt, hiába kellett közömbösen viselkednie, nehezére esett. Csak saját szívét fájdította ideiglenes tettével. Legszívesebben, mint mindig, oda ült volna hozzá társalogni, ahogyan eddig is megtették ezt zökkenőmentesen Jungkookal.  

Kellett reggel mindent elrontania. Visszagondolt a túl gyorsan és egyszerűn lepörgetett párbeszéden, és csak az járt fejében, hogy a másik legalább a barátja marad majd ezután a "vallomás" szerűség után is, már, ha ő szintén így gondolta... Ugyanis csak ennyi vigasza volt. Nem mondhatta azt neki, hogy "Hát rendben van, ha nem kezdesz el azonnal érezni valamit irántam, akkor ne is beszélgessünk", túlságosan is szerette a maknae-t, és ebben minden percbe csak biztosabb lett. Túl émelyítőnek tűntek azok a piros ajkak, az éjfekete szemek... Kedvessége, ellenállhatatlan aranyossága... A finoman kidolgozott teste, amit csak néha fürdésnek eredve pillanthatott meg lopva az alkalmakon az idősebb, és minden egyes momentum után, egyre jobban sóvárgott a másik iránt.  

Talán hat éve, annak, hogy utoljára ennyire belehabarodott valakibe. Volt egy számára komoly gyerekkori szerelme, de olyannyira viszonzatlan volt, hogy szegény Jimin soha nem tudta eddig, hogy milyen, ha őt szerelemmel szeretik. Az már szintén más, ha híres és rajongók ezrei "szerelmesek" belé, de ez még csak a közelébe nem volt egy valós kapcsolatnak, inkább az áhítatosságnak, amit már megelégelt. Neki kapcsolat kellett, egy szerelem. És egyedül Jungkook szerelmét szerette volna mindennél jobban.  

Jungkook a telefonját nyomkodta, twittere fel-le lépkedett, olvasgatta a kommenteket, hogy elterelje gondolatait. Néha-néha elmosolyodott a kapott üzeneteken, vagy simán a kedvességeken, melyekkel a rajongók halmozták el a bandát, külön kiemelve néha őt, amitől még jobban érezte magát, mikor különös dologra lett figyelmes. Felpillantott előre, hogy mi a helyzet, viszont csak Namjoont látta, aki fülhallgatóját bedugva írogatott a noteszába, így hamar fordult is az ellenkező irányba, de már megértette, hogy miért volt ennyire gyanús az enyhén süvítő levegő. Csodálkozva figyelte, hogy Tae mi a frászt csinál mögötte, mire a másik fülig húzta a száját.  
- Te meg... - de nem hagyták befejezni a mondatát. 
- A fenébe, mindegy! – Tae azonnal átugrott az ülésen, letámadva a másikat, minek következtében belenyomta társa fejét az ülésbe. 
- Ohh, te! - Jungkookot leterítette az idősebb egy nemvárt támadással, hisz elfelejtette, társa hajlamos naponta egy ilyen kis bunyóra szórakozásból.  

Gyakorlatilag csak birkóztak, ami mindig átment a végén nevetgélésbe. A fiatalabbat általában kifárasztotta kapálózása közben Tae, majd a megszokott taktikája szerint a végén, mikor már tényleg kimerítette belőle a lelket is, elkezdte csiklandozni, ezzel megadva a végső döfést a fiatalabbnak. 
- Ma nagyon elemedben vagy - vett egy nagy levegőt Tae. - Jimin!  Kiáltott egyet, mire a másik felkapta a fejét neve hallatára, majd kérdően nézett.  
- Mit az? - érdeklődött meglepően nyugodt hangnemben, továbbra is helyén ülve, ujjait összefonva ölében.     

- Segíts, és fogd le a lábait nekem! - majd mosolyogva tovább kínozta a kisebbet, aki még nemhogy ellenkezni nem tudott, de levegőt is alig kapott. Próbált felülkerekedni, de Taetae valahogy mindig túl ügyes volt ebben, már, ha lehet ezt mondani. Nem hiába volt ennyire gyakorlott, hisz két fiatalabb testvérével rengeteget szokott játszani, persze finomabban, mint Kookal, de azért ott se voltak egyszerű helyzetben a gyerekek.  

Jimin nem szeretett volna ebbe most az egyszer beleavatkozni, hisz gyakorlatilag Suga rá parancsolt, hogy ne kerüljön semmilyen kontaktusba Jungkookal. Hiába ment volna szórakozni, most annyira neki se volt kedve ehhez az egészhez. Még csak nézni is zavarta őt, az előtte folyó eseménysor, mint minden alkalommal, amikor valaki más ér hozzá az ő gyönyörűségéhez. Hiába nem volt az övé ténylegesen, mindig elfojtotta, és lenyelte magában az összes zavaró érzést, mely torkát szorította. 
- Kihagynám. – kijelentése mindenkit meglepett, ugyanis tényleg mindig ott volt, ha baromkodásról volt szó, vagy játékról, most viszont Jungkook is elcsodálkozott, míg Tae adott neki egy kis időt. 
- Te? Ne szórakozz, majdnem megőszültem, mire kitaláltam, hogyan fogom le! - gyenge indok volt, mindig ugyanúgy kapta el áldozatait, ahogyan eddig is tette. Remélte, hogy ezzel kicsit hat a fiatalabbra, de az ügyet se vetve rá rántott vállat, majd fordult az ablak felé. - Köszi a segítséget! - bosszankodott pár pillanatig ironikusan, mert tényleg remélte, hogy segíteni fog neki a kis vörös, de nem így lett. Amíg a másikhoz beszélt, a legfiatalabb kihasználva az alkalmat, a hátán ülő Taehyungot állánál megfogta, majd eltolta.  
- Hahhh... egy állat vagy... - szívott egy mélyet, már tüdeje levegőért könyörgött, mire végre megkapta, amire vágyott szerencsétlen szerve.  
- Ez így nem buli. - leült Jungkook mellé, majd összefonta karjait - Igazán beszállhatott volna! Mi baja van? De a fiatalabb csak nyugalmi állapotba igyekezett kerülni. Ő maga se tudta, hogy most igazán mi baja van Jiminnek. Bár tény, hogy meglepődött a viselkedésén.  

Most már mégsem tetszene neki Jungkook? Vagy csak blöffölt.  
- Fogalmam sincsen... De, ha te még egyszer így rám ugrasz, esküszöm, hogy többé nem játszok veled otthon.  
- Oh, ugyan, tudom, hogy fogunk, feleslegesen koptatod a szádat ezzel a gyenge fenyegetéssel. Inkább odamegyek Jiminhez, és megkérdezem, mi baja van. - állt volna fel, de a fiatalabb bepánikolt egy szempillantás alatt, majd visszahúzta az ülésre a másikat a karjánál fogva. 
- Ne! - halkan folytatta. - Na jó... Lehet, hogy tudom. 
- Hm?  
- De csak akkor mondom, ha megígéred, hogy senki szájából nem hallom vissza, rendben? - mutogatott az ujjával, hogy a másik tényleg vegye komolyan a következő mondandóját, mire az idősebb elhallgatott és bólintott egyet, utalva arra, hogy kezdheti a kis meséjét.   

Belekezdett a reggeli események eltaglalásába a fiatalabb, de odafigyelve, hogy csak halkan tegye azt. Nem lett volna szerencsés így sem, ha megtudják a többiek, mi a helyzet, de csak Taenak merte csak elmondani, ugyanis tudta, társának biztosan lesz valami elképzelése, hogy esetleg mi a fenét kezdhetne ezzel az egész helyzettel.  
- Szóval erről lenne szó... - megvakargatta tarkóját Taehyung, majd sóhajtott egy nagyot. - És, ha komolyan gondolta, miért nem adod meg neki az esélyt?  

Jungkook csak csikorgatta fogait, kicsit elcsodálkozott, hogy barátja meg se lepődött ezen az egészen. 
- Nem ez a lényeg most, hanem inkább az, hogy nem értem ezt az egészet. Minden tökre rendben volt eddig, ennél jobb életem nem is lehetne veletek, a legjobb barátaim ti vagytok ketten Tae. De most összezavart ez az egész. Én nem igazán érzem ezt a dolgot a fiúk iránt, vagy... Egyáltalán nem is gondoltam ilyesmire még. Nem tudom, hogy mi járhat Jimin fejében, vagy, hogy mit vár, mit tegyek. Kérlek, segíts valahogy Taetae, mi változott?   

Mondata végén már szinte könyörgő szemekkel nézett társára úgy, mint aki teljesen elvolt veszve ebben a bonyodalomban. 
- Ha komolyan gondolja és nem szórakozik... Bár, Jimin nem szokott ilyenekkel viccelődni. Szerintem beszéld meg vele a dolgot.  
- Mondjam meg neki, hogy nem az esetem? Tae, én nem akarom elveszíteni a barátomat. De nekem ez nem megy. Ezen gondolkozok reggel óta és fingom sincs, hogy mit kéne mondanom neki. 
- Ahj, ezt lehetőleg ne a koncert előtt intézzétek, mert tuti, hogy nem öt perc lesz. De, ha kell segítség valamiben, én ott vagyok melletted.  

Jungkooknak jól esett, hogy kiadhatta magából ezt a dolgot, mert tudta, hogyha még ezt egy kicsit tartogatja, akkor szétrobban, és nem tud koncentrálni a mai fellépésükön.  Tényleg szeretett volna leülni és megbeszélni ezt az egész dolgot Jiminnel, de nem tudta sehogy sem összetenni magában, hogy mit mondjon neki. Így eldöntötte, hogy a koncert után elé áll, aztán lesz, ami lesz.  

Talán még valami jó is kisül belőle.  

Épségben megérkeztek a fiúk a helyszínre, a fanok sikítása behatotta az egész stadiont, ennek hatására a srácokban is fellángolt a tűz a lelkes Army-tól. Amint kimentek a színpadra, a lehetetlennél is magasabb hangerővel fogadták a BTS-t. A hangulat oltári jó volt, elénekelték a számaikat, teljes erőbedobással végig táncoltak minden percet, és idővel kitartó munkájuk meghozta gyümölcsét. 

A koncert zökkenőmentesen zajlott, a vége fele már mindenki lerogyott az öltözőben ahova csak tudott, hiszen az est további részében már nem volt feladatuk, így vigasztalta a tudat őket, hogy innen már csak evés, alvás lesz.
Kifújták magukat, egyhuzamban ennyi számot elénekelni, mellette eltáncolni nem volt egyszerű kihívás, de mint mindig, most is jól teljesítettek a fiúk.  A személyzet tagjai hoztak üdítőt nekik, mire Rap Monster megszólalt.  
- Ma már nem lesz semmi feladat, hál' istennek... - majd belekortyolt jól megérdemelt italába.  
- Szóval megyünk a hotelbe és másnap... mi is lesz másnap? - kérdezte Jin kipirult fejjel. Nem csoda, hiszen még mindig a koncert hatása alatt volt.  

A leader kicsit kihúzta magát, mikor rájött valamire és elmosolyodott. Olyan fejet vágott, mintha a világot készülne megváltani, pedig csak egy aprócska boldogságbombát szándékozott megosztani társaival, amit csak neki mondott el menedzserük, hogy tudassa a jó hírt, és nem mással. 
- Nos srácok, itt az ideje ennek is. Kaptunk egy egész hét szabit, szóval holnap ahogyan indulunk is vissza a dormba, mindenki haza látogathat akár.  

A fiúkban mintha egy pillanatra megállt volna az ütő, majd Jimin volt az, aki elsőként felpattant örömében.  
- Hyung mondd, hogy ez komoly, kérlek, tényleg hazamehetünk? - alig bírt magával, de ez nem is csoda, olyan régóta nem látta szeretett családját, hogy amint eljutott tudatáig a tény, mintha pisztolyból golyóként lőttek volna ki a hír hallatán, elfelejtette minden problémáját egyszerre. 
- Igen, teljesen komoly. Én is nagyon örülök neki, végre meglátogathatom drága jóanyámékat. - csípőre tette kezeid, majd elindult a mosdó felé.    

- Tök jó, nem kell hallgatnom a vinnyogásokat. - társult be Suga is, majd szintén felállt és ment Rapmon után. – Legalább csend lesz és tudok koncentrálni a zeneírásra. A többiek valahogy jobban feldobódtak, mindenki izgatott volt, hogy haza mehet, főleg Jimin és Taehyung. Egyedül Suga tervezett úgy hazamenni, hogy elég neki otthon egy nap, nem több. Hazalátogat majd és ennyi, megy is vissza a dormba azonnal. 

Egy kis otthoni béke és nyugalom már nem ártott volna nekik. Így a nap további részében, mintha egy kicsit elfelejtették volna a reggeli történéseket a hirtelen jött jó hír hallatán, mindenki már írta az üzeneteket családtagjainak, hogy nemsokára készüljenek, mert hazalátogatnak pár napra.
Mikor az est a stadionban végét járta, a rajongók tömegei is lassacskán elfogyatkoztak. Itt volt az idő, hogy a fiúk visszainduljanak a szállásukra, ahol már jelentősebb dolgaik nem voltak, maximum annyi, hogy bejelentkezzenek és kikérjék a szobakulcsokat. 

Megérkezve a hotelbe, mindenki a recepción várt, hogy a menedzser elintézze szobáikat. Már javában beesteledett, amikor Hobinak kordult meg legelőször a gyomra. 
- Mikor megyünk enni?  

Már türelmetlenkedett Taehyung, társa hasa hallatán neki is beütött az éhség érzet, de már felesleges volt idegeskednie, hiszen amint felérnek, már rendelhetnek is a szobaszervizzel.  
- Szerintem én ma kihagyom a vacsorát, hulla vagyok.  Jin szemét dörzsölgetve várta, hogy a leader nyissa ki szobájuk ajtaját, majd vehessen egy forró fürdőt azonnal. A társa se tervezte máshogyan, talán rendel majd valami harapnivalót, de ő is lefekszik ezután. Velük ellentétben, a fiatalabbakba gyorsabban visszajött az energia és még korántsem tervezték eltenni magukat másnapra. Tae, Jungkook és Hoseok szobájukban ettek, míg Suga és Jimin is a szomszédban szintén. Jóllakottan dőlt ki az ágyban Hobi, még tervezte a fürdést, de mint mindig, most is csak feküdt és várt a csodára, ami emberfeletti képességet ad neki, hogy kikeljen az ágyból. A többiek még beszélgettek az asztalnál, örültek a nyugalomnak, meg a szabad tevékenységnek. Sok mindenről témáztak, amikor feltűnt nekik, hogy idősebb társuk, már régen álomba merült. Elhalkulva folytatták tovább és Tae is bátran megmerte már kérdezni a benne motoszkáló dolgot, most, hogy tudta, a legidősebb már nem hall semmit. Ettől függetlenül suttogtak.  
- Amúgy Jungkook, mikor mész beszélni Jiminnel? - csendesen odasétált a kanapéhoz. 
- Nem tudom. Ma este már biztos nem, hisz késő van. - követte, majd leült szintén.  
- Annyira nincs is, és nem hinném, hogy már alszanak. Átmegyünk ? 

A fiatalabb csak hallgatott, nem válaszolt.    

- Ezt igennek veszem, akkor gyere! - azzal a lendülettel, amivel leült, még gyorsabban állt fel. Az ajtóban visszafordult kérdően, hogy a fiatalabb miért nem indult már meg. - Jössz már?  
- Ahhjj... Jó! - indult meg ő is, így Tae megelégedve nyitotta ki szobájuk ajtaját. - De nem baj, ha itt hagyjuk Hobi hyungot?
- Nem lesz semmi baja, hisz nézd meg. Durmol, már régen a szexi táncait gyakorolja álmában. - mutogatott, a szétterpesztett, kezeit mellkasán pihentető Hobira, kinek nyaka javában úgy helyezkedett, mintha ki lenne törve. - Bezárom.  

A másik elmosolyodott, majd fejét csóválva követte az ajtó kijáratán.  

A másik páros már régen megvacsorázott, amikor kopogásra lett figyelmes a fiatalabb, majd megindult az ajtóba, amíg hyungja zuhanyozott. Mikor kinyitotta azt, a szíve hevesebben kezdett verni, amikor meglátta kik állnak előtte.  
- H-Hát ti? Hogy-hogy itt, miért nem alszotok? - hebegett, pedig nem is volt semmi olyan dolog, amitől zavarba kellene jönnie.  
- Huh, passz. Jungkookie szeretett volna átjönni valami miatt, de nem mondta el, így én csak elkísértem, mert furdalt a kíváncsiság. - húzta széles mosolyra száját, majd besétált az ajtón a többiek mellett, nemtörődöm stílust színlelve.  

Tae átlátszó füllentésén kiakadt a legfiatalabb, míg Jimin megijedt, hogy talán itt az ideje egy kényes beszélgetésnek.  

Mikor megelégelve figyelték, hogy V már fekszik az ágyon fejét támasztva, és telefonozik, megunták a némaságot és ők is bentebb mentek, majd meglepő módon Jimin szólalt meg először.  
- Kérsz valamit inni?   

Valahogy szóra kellett bírnia a maknaet, mindegy hogyan, de akkor már kezdjék az elején. Nem szeretett volna belevágni egyenesen a közepébe, addigra talán lehiggad majd. 
- Jól esne, köszönöm.  

Ezek a mondatok úgy hatottak, mintha két idegen beszélgetne egymással, ennek hatására Tae csak a szemöldökét húzogatta, de még csendben várta, hogy kibontakozzanak, ebbe most tényleg nem szeretett volna beleavatkozni, viszont a világért sem ment volna ki a szobából.    

- Taetae, te nem kérsz?  
- Nem köszi, túl sokat ittam a vacsoránál.  
- Oké. - jött vissza egyedül Kook italával, mire a legidősebb végre kijött a fürdőből egyszál törülközőben.  
- Hát ti? Ohh... Banzáj van?  - nem lepődött meg, de szégyenlőssége sem volt éppen aktív, mert nem törődve a többiekkel, ledobta törülközőjét és elkezdett öltözködni.
A három fiatalabb kicsit belepirultak Yoongi hyungjuk merészségébe. Legalábbis most, túl hirtelen jött és nem számítottak erre. 
- Csak átjöttünk dumcsizni, gondoltuk, hogy nem alszotok még. - ült fel Tae. 
- Aha, értem. Mi van, ti elnémultatok? - vetett egy pillantást a másik kettőre, akik a kanapén ültek csendben egymás mellett.  
- Ohh, hyung, ma egész nap ilyenek voltak, szerintem szellemet láttak. - legyintett. Jungkookot már kezdte kicsit idegesíteni Tae. 

Oké, hogy nem akart úgy tenni, mintha tudná miről van szó, de, hogy ennyire szemtelenül kezeli és még élvezi is a "tudatlanságot", sokkal paprikásabbá tette a legfiatalabbat. 
- Pont van itt valami, ami segíthet talán ezen a szótlanságon. Megünnepelhetjük a szabit, vagy mi... - nem rejtette el mosolyát, hisz erre várt egész nap.
Mikor visszajött a konyhából, a zacskóból kivette a kis "kincsét".  
- Ezt te honnan, miért hoztad? - végre megszólalt Jimin, amint meglátta a vodkás üveget Suga kezében.  
- Kitaláltam egy játékot. Na, üljetek le a földre! - invitálta a többieket, de mivel nem mert egyikőjük sem ellenkezni az idősebb ellen, tették, amit mondott, majd egy kis kört formáztak a padlón, míg az kipakolta a feles pohárkákat.  
- Most komolyan alkoholt fogunk inni? - ideje volt már megszólalnia a legfiatalabbnak is, mire Suga elmosolyodott.  
- Hűha, máris elkezdtetek csipogni? Pedig még egy kortyot sem ittatok. Miért idegeskedtek? 
- Nekünk ezt még nem is szabadna, nem? - egy kicsit aggódott Tae is. 
- Ne parázz, felnőtt vagyok. És ti meg az én jelenlétemben vagytok ráadásul, szóval rám vagytok utalva, és semmi gond nem lesz.  

Nem hangzott túl meggyőzően a többiek számára, de senki nem ellenkezett, ugyanis kíváncsiak voltak, hogy mit szeretne már azzal a vodkával kezdeni társuk.  
- Most inni fogunk?    

- Ahhhj! - megelégelte a többiek türelmetlenkedését, így belekezdett, miközben felbontott az italt.
- Nyugalom. Most egy teljesen új játékot próbálunk ki. - tördelte az ujjait, majd belekezdett a kis feles poharak megtöltésébe. - A játék neve, hogy "Én még soha sem..." tettem meg valamit. A lényege, hogy valaki mindig elmondja a saját állítását, és itt kezdődik a egész. Ha én mondjuk azt mondanám... Én még soha sem loptam el Jin hyung sütijét, és őőh... Ha valamelyikőtökkel meg pont megtörtént ez az eset, akkor annak mindig le kell húznia azt az egy felest, amit kapott, majd megint újra töltjük.  

A srácok kicsit izgatottak lettek a játék szabályait hallva, ugyanis ilyet még soha nem csináltak, de tény, hogy a legfiatalabbat jelentősen érdekelni kezdte. 

Jimin nem találta az értelmet ebben az egészben.  Hogy fog ez segíteni közte és a maknae között? Oké, hogy Suga ötletei mindig aranyat érnek, de most elbizonytalanodott. Az alkoholban semmi megoldás sincs szerinte.  

Gondolta ő, de mint mindig, most is Sugának lett igaza.  
- Szóval, ki teszi fel az első kérdést?  
- Oh, én, én! - kapálózott V.  
- Jó' van, akkor kezdjük! - egyik kezén megtámaszkodva várt. 
- Akkor... Hmm... Én mééég... Soha sem voltam nővel.  
- Jó csintalanul indulunk. - majd lehúzta a pohárka tartalmát a legidősebb, mire mindenki szeme kiguvadt. Szóval ez így működött. Utána rájuk pillantott Suga.
- Komolyan már... Ne szégyenlősködjetek. Nem hinném, hogy csak én voltam csajjal.  

Erre a mondatra megjött a többiek bátorsága is, majd Tae lehúzta az italát szintén.  
- Hé, de hát nem te mondtad az előbb, hogy te még sosem voltál nővel? - mutogatott Suga. 
- Ja, hogy akkor nem kellett volna ezt mondanom? - köszörülte a torkát az alkohol miatt, hisz nem gondolta volna, hogy ilyen erős volt az. 
- Néha olyan buta vagy, persze, hogy nem. Nem hiába mondtad, hogy te még nem voltál nővel.  
- Rendben, ne ragozzuk, most már világos. - vakargatta fejét, majd mind a hárman Kookra vetették tekintetüket, amikor az szintén lehúzta a pohár tartalmát.  
- Na neee... Ilyen fiatal és már nemi életet él? Ejnye-bejnye Kookie. - Suga mondatára kicsit elpirult az említett, de nem ijedt meg a helyzettől, hisz igaza volt. Már átélte azt, amiről nagyon sokan álmodnak.  
- Erre azért én sem  gondoltam volna. - nevetett Taehyung is. Egyedül csak Jimin nem szólt egy szót sem. Az enyhe irigység érzése ragadta el, amikor feltűnt neki, tárasa már egyből jobban feloldódott.  
- Hát...  Egyszer mindenkinek át kell élnie, nem? - szólalt meg a maknae. 
- Persze... Na jól van. Jimin, mér' van még tele a poharad? - biccentett a feles irányába Tae.
- Ne félj, annyira nem mar, mint hiszed.  

Nagyon meghitt hangulat keletkezett ebből az egész szituációból, ugyanis olyan dolgok kezdtek el kiderülni, amik érdekes módon, meglepőek voltak a fiúk számára.  
- ... Mert még nem feküdtem le senkivel, most jobb? - durcázott be. 
- Ohoo, ez most... - nem bírta leplezni mosolyát Suga, csak jól mulatva dülöngélt törökülésben.  
- Ez de aranyos. - kapcsolódott be Tae is szintén mosolyogva a helyzeten. 
- Miért nevettek ki? Szerintem semmi baj nincs ezzel, vagyis... Áhh! Mindegy, csak folytassuk már! - fakadt ki Jimin a pillanatban. 
- Gyerekek, nyugi van, most kezdtük, ne boruljanak ki az indulatok ilyen hamar. Elég a végén.  
- Ha azt mondod. Most te jössz hyung. - Tae mondatára, valahogy csillapodtak a kedélyek, és folytatták játékukat.
Míg mindenki csak kérdezgetett, beszélgettek, ittak, mind eközben Jungkookot elnyelte valamit.  Egy késztetés, hogy megkérdezze társát, miért nem feküdt még le senkivel. Vagy, hogy ez, hogy lehetséges egyáltalán? Magának sem tudta letagadni, hogy felizgatta a tény, hogy szűz még a hyungja.
Ha ez mind igaz, akkor tényleg nem viccelt vele az idősebb, és ennek már elkezdte érezni a súlyát is. Megfontoltan és összeszedetten kell válaszolnia Jiminnek a kettőjük között kialakulni készülő dologról. Már, ha... Készen fogja magát érezni erre. Hisz ezek a dolgok számára is idegenek voltak. Egy fiú szerelme...

Hosszabb idő elteltével, már mindenki eléggé feloldódott a sokkal kényesebb témákhoz is. A srácok állapota instabil volt, teljesen kipirultak és egyre többet beszéltek.  

A sokadik felesek utána, már kellőképpen le volt itatva Jimin, így mondhatni, teljesen feloldódtak gátlásai. Megnyílt, és már nem érezte a millió feles után, hogy maradt volna még rejtegetni valója. A többiek hasonlóképpen érezték, viszont Jimin, már azt is elfelejtette, hogy mit illene és mit nem. Az alkohol jelentős mértéke erős hatással volt a szervezetére, és a fejére is. A hatodik felest után, már nem számolta, hogy mennyi jött még. Csak jött és jött.  
- Még soha nem fantáziáltam valakiről a bandánkban. - mondta Suga, ki eléggé jól bírta még az alkoholt, így jól szórakozott becsípett társain, pláne Jiminen, kinek reakciójára volt már kíváncsi.  

Érdekes irányba fordultak a dolgok az est folyamán, amikor senki nem moccant, egyedül az ragadta meg a poharat és húzta le a vodkát, akire a legidősebb számított.   

Nem törődött már a többiekkel, ugyanis eléggé fel volt már látva, így az sem érdekelte, ha innen már minden titka kiderül Jiminnek. Szerinte Suga ennél feltűnőbben már nem is tudott volna utalásokat tenni rá, így már minek idegelje magát.  
- Tehh... Még mindig komolyan gondolod? - Csuklott Jungkook, mikor még Jimin nyelte az italt, viszont, már nem esett jól neki, sőt, nagyon nem. De nem hagyhatta szó nélkül a másikat, ugyanis végre beszélhetett vele.     

- A reggelit? - gurította a földre a pohárkát, majd elterült a padlón és összeszorította a szemeit.  
- Ahhaa... - követte példáját és mellé dőlt.  Már nem volt bennük annyi tartás se, hogy érdekelje őket Taehyung és Yoongi ottléte, vagy, hogy esetleg fültanújuk-e a beszélgetésüknek. Nem mintha jelentősebben zavarta volna őket, hisz mind a ketten elmondták az egyik srácnak, csak nem éppen tudták, hogy a másik is megtette ugyanezt.   
- Nem győztél meg... - fordult testével az idősebb felé a maknae.  
- Meggyőzzelek? - vette fel a kesztyűt Jimin szédelegve, de ő nem fordult oda. 
- Nem tudom. - elmerengett, ugyanis termetes kíváncsiság hatalmasodott el rajta, hogy mit tudna neki mutatni Jimin, ha még egyáltalán nem szexelt.  
- Pedig megtudnálakh... - lassan felült és megütögette fejét. - Ahjj... Lehet elmegyek fürdenih...  
- De várjh... - tette kezeit szemére. - Mér' akarsz velem lenni... Úgyh... ?  
- Áhh, elég egyértelmű pedig... - dőlt hátra megint Jimin. - Én... - egy szórakozott hang csúszott ki a száján, ahogy folytatta. - Tényleg , nagyon szeretlek Jungkookh. 

Már kábultak voltak, de ezt a mondatot mind a ketten, most először vették teljesen komolyan, így már Kookban is átjött az a dolog, hogy itt tényleg nem volt vége a dolognak. Társa megnyílt neki egy bensőséges téren, aminek valahogy már nem volt szíve ellentmondani. Hisz érezte, most már, Jimin valóban nem viccel, ezzel pedig nem szabad szórakoznia. Megfontolnak és illedelmesnek kell lennie, akárhogyan is alakulnak a dolgok köztük, nem szeretné megbántani.  Mindig aranyosnak tartotta az idősebbet. 
- Gyerekek, én mentem aludni, haladjatok fürdeni. Sok volt az este, már látom. 

Morgott kicsit Suga, eszébe jutott, hogy reggel kapna a fejére, ha senki nem aludná ki magát és holnap ugyanezt a viselkedést produkálnák, pláne, hogy nem is tudja egyikőjük sem kontrollálni. Így bedobta magát az ágyba és bújt is a puha takaróba. 
- Jóó... - próbált felállni Jimin, ami sikerült is neki, majd nagy nehezen eljutott a fürdő ajtajáig.  
- Jimin. - szólt Jungkook. 
- Kook? - fordult vissza. Csak nézte a másikat kissé kótyagos tekintettel, de nem szólalt meg többet.  
- Majd ezt... Még megbeszéljük, mi legyenh. Nem akarlak elveszíteni, fontos vagy számomra.  

Próbált a legértelmesebben válaszolni a maknae, de ítélőképessége most egyelő volt a nullával, így szinte fel sem fogta, hogy mit mondott a másiknak. Hogy ezzel milyen reményt keltett benne abban a pillanatban, amire egyből felelevenedett az. 
- Köszönöm. Te is nekem.  

Mosolyogva ment be a fürdőbe, szívét olyan gyorsan melegség öntötte el, ami szinte már lehetetlen lenne, de lehet, hogy csak az alkohol egyik velejáró hatása volt. Tényleg felvidította a másik és már ahogy, de sikerült vele beszélnie egy kicsikét is. Neki teljesen megérte. Suga megint jól végezte dolgát, nem csalódott társában, és rá is büszke volt. Ledobálta gönceit a földre, majd óvatosan beállt a zuhanyzóba.  
- Ohh, de jó meleg... - boldog volt, viszont ő sem volt teljesen magánál, minek hatására egy őrült ötlet jutott eszébe.  

Talán kicsit lenyugodna, ha oldaná a helyzetét, így gondolt egyet és a tusfürdőből nyomott egy keveset tenyerébe, majd egyik kezével falnak támaszkodva, másikkal körbe fonta férfiasságát gyengéden. Felszisszent az enyhe hideg érzésre, de hamar elmúlt az, így elkezdte mozgatni ujjait. Gyengéd, de ütemes mozgást indított lassan. Régen volt már, hogy ezt csinálta volna, de most kifejezetten jól esett neki. Torkát élvezkedő hangok kezdték elhagyni, lihegése egyre intenzívebb lett. Felvillant előtte Jungkook képe, majd a csúcs közelébe érve, felgyorsította ütemét és egy gyenge pillanatban, megállt a keze, azzal együtt testében a vér is.  

Valaki elhúzta a zuhany függönyt, mire köpni-nyelni nem tudott meglepettségében.
- Te... - szippantott egyet Yoongi. – Most itt vered ki? 

Megrezzent, ahogyan a szavak elhagyták a másik száját. 

Mi a francnak jött be pont most!
- Én csak... – zavartsága leplezhetetlenül látszódott. – Ez ellazít és tudod... – kezét egyből elvette helyéről, amint koppant neki, hogy ez egyre kínosabb lesz.  

Önelégülten mosolygott a zuhany bejárata előtt a másik, amit nem értett a fiatalabb, de nem is tudta teljesen felmérni a dolgok súlyát már.  Legközelebb nem hagyja magát ilyen szituációkba keverni, így is eléggé megalázónak találta ezt a pillanatot. 
- Úgy nem fog menni. Segítsek enyhíteni a fájdalmadat?  
- Mi?  
- Kiverhetem neked, ha szeretnéd. 

Nem tudta, nem is akarta felfogni, hogy minek a hatására, de jól hallotta, amit hallott Jimin.  Suga hozzá szeretne érni ott, csak, hogy segítsen neki?! 
Legmélyebb álmaiban sem gondolta volna, hogy a másik ilyet mond, és erre beállított egy ilyennel?  Köpni-nyelni nem tudott a fiatalabb, hogy most mire vélje ezt az egészet zavarában.  Amikor már azt hitte, hogy az este nem lehetne szokatlanabb, rájött, hogy tévedett. Oh, de még mekkorát.


(Hali! bocsi, hogy ide írok, de ha találtok benne hibát, vagy eltérést, esetleg furcsaságot, (igen, még új nekem nagyon a blogspot felületeXD ne egyetek meg) kérlek szóljatok!:) )